Bemutatkozás, családi háttér:
1976-ban születtem Budapesten, itt is nőttem fel nővéremmel. 1995-ben érettségiztem Budapesten a Toldy Ferenc Gimnáziumban, majd 1998-ban a győri Széchenyi Főiskolán végeztem közgazdászként pénzügy szakon, később munka mellett Pécsett szereztem MSc közgazdász diplomát. Tanulmányaim során középfokú nyelvvizsgát szereztem német, orosz és angol nyelvekből. 1998-tól kereskedelmi bankoknál dolgoztam különböző pozíciókban jellemzően vállalat-finanszírozási területen, legutóbb a Budapest Bank Zrt. nagyvállalati hitelezési csapatát vezettem a budapesti központban 2009 és 2014 között, azóta egy mosonmagyaróvári pénzforgalmi szolgáltatónál dolgozom.
Győrött a főiskolán ismertem meg leendő feleségemet, egy kisbajcsi lányt, az ő révén ismertem és szerettem meg Kisbajcsot, olyannyira, hogy 2004-ben itt is építkeztünk. Végül 2007-ben elváltunk, gyermekeink nem születtek, mind a mai napig nagyon jóban vagyunk, új családjainkkal is összejárunk egymással. Később megismertem második feleségemet, Bettit, aki veszprémi lányként már egyre jobban elvágyódott Pestről, így 2016-ban költöztünk vissza Kisbajcsra a Béke utcába. Kisbajcs kiválasztásában nagy szerepet játszott az is, hogy sógoroméktól csupa jót hallottunk a helyi óvodáról és iskoláról, ahova boldogan írattuk be 2010-es születésű Berci fiunkat és 2013-as születésű Nóri leányunkat. Nagyon szeretünk itt Kisbajcson, jól érezzük magunkat, több költözést nem tervezünk, a gyerekek is megtalálták itt társaságukat, az ovi és a suli meg valóban annyira jó, mint ahogy mások mondták korábban.
Kevés szabadidőmet a sportpályák mellett töltöm, fanatikus Győri ETO, Parma és magyar válogatott szurkolóként kiüvöltöm magamból a stresszt, sokszor külföldre is elkísérve csapatainkat. 2004 óta társam ebben KISBAJCS feliratú magyar zászlóm is, amely már Spanyolországtól Norvégiáig bejárta velem Európát, gyermekeimmel most is mindig visszük magunkkal a meccsekre.
Személyes kötődésem is van a közéleti témák felé: Édesanyám Mezőtúron született, ahol nagyapám ügyvédként tevékenykedett, és 29 éves korától kezdve a mezőtúri képviselőtestület tagja volt, majd a város polgármestere, Jász-Nagykun-Szolnok vármegye alispánja, később pedig Budapestre hívták minisztériumi beosztásba, így került a család a fővárosba, édesanyám már itt végezte iskoláit. Édesapám szülei Sárospatakról és Körmendről származnak.
Céljaim képviselőként:
Nyílt, közvetlen emberként mindig kimondom véleményemet, munkámban szeretek gyorsan haladni a cél felé, és fentiekkel összhangban ezt csakis úgy tudom megtenni, ha köntörfalazás és hátsó gondolatok nélkül direktben, átláthatóan, titkos sutyorgások nélkül mondva ki javaslatainkat megyünk előre a megoldás felé.
Pont fentiek végett többen óva intettek a politikai / önkormányzati munkavégzéstől, hiszen nem feltétlenül ezek közismert ismérvei a mai magyar politikának. Ezzel egyet is értek, magam sem vágytam 2019. június 17-ig ilyen jellegű babérokra. Ugyanakkor az ismert bölcsődei / játszótéri események ráébresztettek arra, hogy egyrészt a falu lakosságának érdekképviselete jelenleg nem működik megfelelően, nincsenek valós fórumok, másrészt, hogy nem lehet mástól várni a megoldást, magunknak kell tennünk ennek javításáért. Ezért is döntöttem úgy, hogy a játszótéri „projektünk” után az a minimum, hogy jelöltetem magam képviselőnek, megpróbálva így segíteni a falu fejlesztésében. Szerencsés most az önkormányzati választások időzítése, hisz gyorsan dönthet is a falu arról, hogy megfelelőnek ítéli-e a falu vezetésének eddigi munkáját avagy sem, van-e igénye változásokra avagy sem, lehetőséget ad-e egy friss csapatnak avagy sem.
Úgy vélem, hogy az elmúlt 20 évben szerzett tapasztalataimat sikeresen tudnám kamatoztatni a falu javára. Ha hiszek valamiben, akkor azért 120 százalékkal tudok dolgozni, most is ez a tervem képviselőként. Minden tiszteletem az eddigi vezetésé, hisz egy barátságos, biztonságos, pozitív gondolkodású faluban élhetünk, köszönet érte, ugyanakkor úgy érzem, hogy a környékbeli falvak elhúztak mellettünk, tarthatnánk előrébb is. Vérfrissítésre, új gondolatokra, hosszú távú koncepcionális tervezésre van most szükség, amelybe bevonjuk a falu lakosságát is, hisz a jövőnkről, gyermekeink jövőjéről van szó, erről közösen kell mindig döntést hoznunk.
Számomra a nyilvánosság és az átláthatóság a fő vezérlő szavak, ezeket tűzöm zászlómra is, csak ezen alapelvek mentén tudok dolgozni Kisbajcsért és Szőgyéért. És hogy milyen tennivalókban gondolkodom? Kiemelnék párat elképzeléseimből:
- Úgy vélem, hogy valós, akár fix rendszerességgel tartandó lakossági fórumok, és ezzel párhuzamosan online véleménycsere révén újraindulhatna a falu vezetése és a lakosság közti párbeszéd a falu jövőjével kapcsolatban, s a széleskörűbb egyeztetés révén meghozott közös döntéseket egyszerűbb is véghezvinni.
- Hiszem, hogy egy kis energiával újra lendületet lehetne adni az Énekkarnak, a decemberi színtársulati előadásoknak és a Kisbajcsi Baráti Körnek is, melyek aktivitása az elmúlt időszakban kissé alábbhagyott.
- Korábban szó volt róla (melynek gyakori becsület-kasszás vevőként nagyon örültünk is), hogy egy rendszeres öko-piac révén lehetőséget ad a falu a termelőknek áruba bocsátani saját terményeiket, ez valamiért nem valósult meg, ezt érdemes lesz újra megvizsgálni.
- A falu rendezési tervét érdemes lesz újra elővenni, közösen kiteríteni a térképet és 30-50 évre előretekintve átgondolni a fejlesztési irányokat, utca-nyitásokat, az ipari zónák helyét és a lakosság minél erősebb bevonásával megalkotni a hosszú távú koncepciót. Engem rossz érzés fog el, amikor az elkerülő úton autóval érkezve egy társasházat pillantok meg az Árpád út végén. Ez egy falu, családi házakkal, így szeretjük, madárcsicsergéssel és kakas-kukorékolással, néha kicsit trágya-szaggal, melyekhez ragaszkodunk, mindenképpen szeretnénk megőrizni lakóhelyünk falusias jellegét. Örülünk az új beköltözőknek, de nekik kell alkalmazkodniuk hozzánk és nem fordítva. A mi feladatunk pedig új szomszédaink integrálása, közösségi életünkbe és programjainkba való bevonása.
- Egyre többen egyre többet kerékpározunk, ezért is fájó, hogy a kisbajcsi temető és az új előkerülő út közötti pár száz méteres szakaszon nem került kialakításra kerékpárút, ezt újra felvenném a napirendre, Győr bevonásával vizsgáljuk meg ennek megvalósítási és finanszírozási lehetőségeit.
- Gyermekeink egyre többet sportolnak, s szülőként ezért sokat hordjuk őket autóval Győrbe illetve a környező falvakba. Javasolni fogom, hogy mérjük fel az igényeket és sportáganként vizsgáljuk meg, hogy milyen lehetőség lenne az edzéseket helyben megszervezni, vagy komplexebb infrastruktúrát igénylő sport (pl. úszás) esetén a közös utazást koordinálni, kisbusszal megszervezni. A futás a legtöbb sport alapja, egyre több rekortán futópályát látunk Győrött is, vizsgáljuk meg a pályázati lehetőségeket, hogy milyen feltételekkel lehetne egy ilyen nálunk is, pl. az iskolánál.
- Úgy vélem a látottak alapján, hogy mind a Szőgye-Kisbajcs házasságból, mind a környező falvakkal való együttműködésből sokat többet ki lehetne hozni a jelenleginél.
- Végül, de nem utolsósorban: a júniusi események fényében nem meglepő módon a bölcsődei fejlesztésre a játszótér helyrajzi számával leadott pályázat sikeressége esetén javasolni fogom a helyszín felülvizsgálatát, majd az alternatívák lakossági fórumon való megvitatását, hisz ez korábban nem történt meg a megfelelő módon. Lehetséges, hogy valóban a játszótér az egyetlen reális megoldás, de azért szánjunk 1 hónapot arra, hogy részletesen kielemezzük a lehetőségeket, azok előnyeit s hátrányait. Amennyiben szeptember végén vagy október elején nyer a pályázatunk (melyet őszintén remélek), úgy 1 hónapja lesz a falu aktuális vezetésének a támogatási okirat aláírására, majd 12 hónapja a részletes tervek kidolgozására, utóbbiba igazán beleférhet a megvalósítási helyszínek gyors újragondolása.
Fenti elképzelésekkel kapcsolatban vagy annak módosítása, kiegészítése tárgyában nyugodtan keressenek fenti elérhetőségeimen, ez nem szentírás, mindenről szívesen egyeztetünk a lakossággal.
Polgármesterjelöltjeink közül Győri Csabát támogatom, az ő csapatában tudnék hatékonyan dolgozni. Erősségeimnek a szervezési, kommunikációs és közösségépítési képességeimet tekintem, elsősorban ezeket tudom lakóhelyem szolgálatába állítani.
Bár nem itt nőttem fel, úgy vélem, hogy minél többféleképpen látjuk a világot, földrajzilag és társadalmilag minél több helyről jövünk, minél többfélébb az észjárásunk, gondolkodásunk, annál jobb, annál megfelelőbb döntéseket tudunk együtt hozni. Abban biztos vagyok, hogy a sokszínűség és a világlátott emberek minél nagyobb aránya nem hátráltatja, hanem előreviszi a falut. Kisbajcsi lakosként örülnék, ha 2019 októberétől egy ilyen csapat vezetné a falut a jövő felé.
Hajrá Szőgye, hajrá Kisbajcs!